Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

A nemrég közölt nemzetközi felmérés, a SANTORINI vizsgálat sem szolgált meglepetéssel, azaz a nagy és az igen nagy kardiovaszkuláris rizikójú beteg­csoportok esetében nem javultak lényegesen az antilipidémiás kezelések mutatói.¹ A betegek 23%-a és 21%-a nem részesül ilyen terápiában, sztatin-monoterápiát 58%-uk és 52%-uk kap, továbbá sztatin+ezetimib kombiná­cióban a betegek 19%-a és 17%-a részesedik. A medián LDL-koleszterin- (LDL-K-) érték 2,4 és 2,0 mmol/l, amely messze van az irányelvek szerinti ajánlottaktól.

A szív gyors mozgása miatt a CT hosszú ideig alig játszott szerepet a kardiális képalkotásban. Az utóbbi mintegy 20 évben azonban a speciális, csúcskate­góriás CT-rendszerek elismerésre méltó minőségű és nagy információértékű kardiális képalkotást tesznek lehetővé. A cikk a CT kardiológiai diagnoszti­kában való alkalmazásának előfeltételeit és területeit ismerteti, kiemelve a speciális előnyöket és a korlátokat is.

A noninvazív képalkotó vizsgálatok között egyre több szakmai irányelv hangsúlyozza a kardiovaszkuláris MRI potenciális szerepét. A vizsgálatok az „MR-biztos“ implantátumok terjedésével, illetve újabban bevezetett vizsgálati technikákkal már akár súlyos állapotú betegek esetében is biz­tonságosan elvégezhetők. A cikkben konkrét eseteken keresztül mutatunk rá a kardiális MRI diagnosztikai jelentőségére.

A szerző a mindennapos gyakorlat számára igyekszik kibontani és kritikailag értelmezni az ESC-ESH és a Magyar Hypertonia Társaság által kiadott irányelvnek inkább az úgynevezett fitt kezelendőkre fókuszáló, világosnak látszó tömör, leegyszerűsített üzeneteit, ajánlásait az idős, főleg a szervezet előrehaladott öregedéséhez kapcsolódó, idült degeneratív társbetegségek által már sokkal jobban érintett 80–85 évnél idősebb hypertoniás betegek gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezelésére. Ennek során a problémakör képlékenységére, csapdáira, szemléleti vitáira is rávilágító szakirodalmi eredményekből is levon, bemutat következtetéseket.

Bár az intracoronariás képalkotás módszereinek (intravascularis ultrahang, optikai koherencia tomográfia) alkalmazási területeiről még nem alakult ki széles körű egyetértés, előnyeik az akut coronaria-szindróma terápiájának megválasztásában, kockázatának megítélésében és a coronaria-interven­ciók eredményének javításában jól dokumentálhatók.

A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzés kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. A varix és nem varix eredetű akut vérzések ellátása több szakma összefogását igényli. A komplex ellátási program fel­öleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló és vazoaktív farmakológiai terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is.

A cikk bemutatja a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFrEF) standard terápiájára vonatkozó adatokat a krónikus vesebetegség különböző stádiumaiban levő betegek esetében, majd az újabb kezelési lehetőségeket veszi szemügyre. Csak a HFrEF kórjóslatának javítása cél­jából alkalmazott készítményekre koncentrál. A tünetek kontrollálására alkalmazott kiegészítő szereket – főleg a kacs- és a tiazidszerű vízhajtókat, valamint a digitalis-készítményeket – nem tárgyalja.

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

Az új kihívások új szabályokat eredményeznek, a legjobb hozzáférhető adatok alapján új protokollok születnek a betegek ellátására.